Csővezeték méretének meghatározása napkollektoros rendszerekben
Kis rendszer – indokolatlanul nagy csőátmérő, nagy rendszer – túl kis csőátmérő. Nagyjából így lehetne összefoglalni a napkollektoros rendszerek csővezetékének alkalmazására vonatkozó gyakorlatot. Rutinos kivitelezők és neves tervezők is sokszor több dimenziót tévednek, ha a szokványos fűtési rendszer helyett, napkollektoros rendszer csővezetékét kell méretezni.
Nagyon gyakran tapasztalható, hogy egyszerű, kisebb, 4-
Fenti kérdésekre nyilván egyértelmű választ lehet adni – korrekt méretezéssel. A napkollektoros rendszerek csővezetékét ugyanúgy kell méretezni, mint bármilyen más épületgépészeti rendszerét. Meg kell határozni a szükséges térfogatáramot, és ennek ismeretében úgy kell csőátmérőt választani, hogy a csővezeték nyomásvesztesége a rendszer többi elemével együtt (napkollektorok, hőcserélők) akkora legyen, amit egy normál keringető szivattyúval biztosítani lehet.
A napkollektor köri térfogatáram
A napkollektoros rendszerekben a nemzetközi terminológiát elfogadva alapvetően kétféle térfogatáram elv használatos:
„High flow” (magas térfogatáram): 30-
„Low flow” (alacsony térfogatáram): 15-
Az általában szokásos „high flow” elv alkalmazásának a célja, hogy a napkollektorok
hőmérséklete csak a szükséges minimális értékkel legyen magasabb a fűtött tároló
hőmérsékleténél, így biztosítható legyen a minél magasabb napkollektor hatásfok.
Megfelelő napsugárzás esetén a napkollektorok és a tároló hőmérséklete fokozatosan,
együtt emelkedik, a kollektorok a teljes tároló térfogatot homogén módon fűtik. A
hőmérséklet különbség a napkollektor köri előremenő és visszatérő ág között jellemzően
10-
„High flow” térfogatáramú rendszerek alkalmazására láthatunk példákat az 1. ábrán. Belső, és külső hőcserélő alkalmazása esetén is a napkollektorok a tároló alsó részét fűtik, így a tároló hőmérséklete viszonylag egyenletesen emelkedik. Ha „high flow” alkalmazása esetén szeretnénk a tartály rétegtöltését megvalósítani, tehát először a tartálynak csak a felső részét felfűteni, akkor ehhez pl. a c. ábra szerinti megoldást, két belső hőcserélőt, és motoros váltószelepet kell alkalmaznunk.
1. ábra
A ’low flow” elv alkalmazása esetén viszont az a cél, hogy a kollektorokban a hőhordozó
közeg egy átfolyás alatt felmelegedjen annyira, hogy ezzel a tároló felső részében
előállítható legyen a kívánt felhasználási hőmérséklet. A „low flow” ezért mindig
együtt jár a tárolón belüli rétegtöltés megvalósításával, és 2. ábra szerinti speciális
áramlás-
2. ábra
Csővezeték kiválasztása áramlási sebesség alapján
Ha nem áll rendelkezésünkre számítógépes hidraulikai méretező program, akkor kézi számítási módszerrel csak az áramlási sebesség alapján történő méretezésre hagyatkozhatunk. Az épületgépészeti szakmában elterjedt egyszerű szabály, hogy az áramlási sebesség ne legyen nagyobb 1 m/s értéknél. A napkollektoros rendszerekben azonban az alkalmazott fagyálló folyadék magasabb viszkozitása miatt célszerű ennél alacsonyabb, 0,7 m/s alatti értékre törekedni. Ez alapján a kollektor köri csővezeték átmérője a térfogatáram és az áramlási sebesség függvényében a következő képlettel határozható meg:
Ahol:
[m3/h]: a térfogatáram
v [m/s]: az áramlási sebesség
D [m]: a csővezeték belső átmérője
Példa:
A napkollektor felület 6 m2,
A fajlagos térfogatáram „high flow”: 40 l/(h·m2),
Az áramlási sebesség v = 0,7 m/s
A napkollektor köri térfogatáram:
= 6 m2 · 40 l/(h·m2) = 240 l/h =0,24 m3/h
A szükséges csőátmérő:
Tehát a példa szerinti 6 m2 napkollektor felületű rendszerben 15 x 1 mm méretű csővezeték alkalmazása az áramlási sebesség szempontjából megfelelőnek tűnik.
Csővezeték kiválasztása fajlagos súrlódási ellenállás alapján
Az áramlási sebesség alapján azonban nem lehet korrektül meghatározni a szükséges
csőátmérőt. Ugyanis azonos áramlási sebesség esetén a kisebb csőátmérőknél nagyobb,
a nagyobb csőátmérőknél pedig lényegesen kisebb nyomásveszteség adódik. Például a
fentebb kiválasztott 15x1 mm-
Nyomásveszteséget viszont kézi úton számítani nem tudunk. Erre a célra csak számítógépes
programok, vagy megfelelő nomogramok alkalmazhatók. De a szakirodalomban hozzáférhető
nomogramok többnyire csak víz közegre vonatkoznak, így ezek nem érvényesek a napkollektoros
rendszerekben alkalmazott fagyálló folyadék esetére. Az általánosan használt propilénglikol
fagyálló folyadék viszkozitása magasabb mint a vízé, ez pedig a nyomásveszteség akár
50%-
A 3. ábrán látható, és napkollektoros rendszerekben jól használható nomogram 40%-
3. Ábra
A 3. ábra segítségével választ adhatunk a cikk bevezetőjében feltett kérdésekre is.
Indokolt-
Számítógépes programok használata
A fentebb ismertetett nomogram segítségével ugyan már elég jó közelítéssel meghatározhatjuk
a szükséges csőátmérőt, azonban ne feledjük, a nomogram csak az egyenes csővezeték
fajlagos nyomásveszteségét adja meg. A teljes rendszer méretezésekor természetesen
figyelembe kell venni, hogy mekkora a csővezeték teljes hossza, és mekkora az idomok,
szerelvények, és természetesen a napkollektorok és a hőcserélő nyomásvesztesége.
Kis rendszereknél ahol a csőhossz rövid, többnyire csak 10-
A csővezeték méretének meghatározását, a teljes hidraulikai méretezést, és a szivattyú kiválasztását legegyszerűbben megfelelő számítógépes program segítségével végezhetjük el. Ilyen programot a neves szivattyúgyártók többsége díjtalanul a rendelkezésünkre bocsát. Célszerű beszerezni, és megtanulni a használatát ezeknek a programoknak. Így elkerülhető lesz az indokolatlanul nagy átmérővel kivitelezett, és így drága, sok fagyállót tartalmazó, nagy tehetetlenségű rendszer ugyanúgy, mint a túl kis csőátmérő alkalmazása miatt az indokoltnál jóval nagyobb szivattyúval szerelt rendszer.